 |
 |
 |
 |
 |
| magyar | English | deutsch | italiano | espańol |
Központi Vásárcsarnok
Budapesti városkalauz:
Budapest tömegközlekedése
Budapest Metróvonalai
Budapest időjárása
Központi Vásárcsarnok
Szent István Bazilika
Gellért Gyógyfürdő és Uszoda
Gellért-hegy
Budapesti fürdők
Operaház
Szépművészeti Múzeum
Műcsarnok
Múzeumok és galériák
Hősök tere
Fővárosi Állat- és Növénykert
Budapesti Vidámpark
Városligeti Műjégpálya
Margitsziget
Citadella
Sziget Fesztivál
Ráday utca
Puskás Ferenc Stadion
Egyetemi Botanikus Kert (Füvészkert)
Budapest Kártya
Budapesti cukrászdák
Budapest városszerkezete
Ferihegy 1 repülőtér
Ferihegy 2 repülőtér
Légitársaságok Ferihegyen
Parkolás Budapesten
Nyilvános WC-k
Távolságok Budapesttől
Szilveszter Budapesten
Budapest légszennyezettsége
Zsebtolvajok Budapesten
Hajléktalanok Budapesten
Pénzváltás Budapesten
Hajóközlekedés Budapesten
West End City Center
Piaci szokások
A Duna Budapesten
Magyarországi turizmus
| Szállodafoglalás |
| Magyar városok |
| Programok |
| Autókölcsönzés |
| Időjárás |
A Nagycsarnok - hivatalos nevén Központi Vásárcsarnok - Budapest legnagyobb fedett piaca, amely a főváros IX. kerületében, a Belváros és a Ferencváros határán, a Fővám tér 1-3. szám alatt található. A Nagycsarnok többször szerepelt a világhíradókban, hisz sok magas rangú külföldi vendég, híres művész vásárolt itt fokhagymát vagy pirospaprikát a hírprogramok kameráinak kereszttüzében. A főváros legszebb, legnagyobb és leggazdagabb áruválasztékot kínáló csarnokában a friss zöldségtől kezdve a húson át a fűszerekig minden kapható.Történet: A Nagyvásárcsarnok építése 1894-ben kezdődött meg, de az eredetileg tervezett átadás előtt pár nappal keletkezett tűzvész miatt, csak 1897. február 15-én tartották meg a csarnok megnyitó ünnepségét. Ekkor nemcsak a Fővám téri, hanem vele egyszerre megnyíló, másik négy modern piacépületet (a Hold utcai, a Rákóczi téri, a Klauzál téri és a Hunyadi téri csarnokok) is felavatták. Az épület felépítésének összköltsége 1 millió 900 ezer forint volt, majdnem akkora, mint a kerület másik négy csarnokának együttes beruházási összege. A köszöntő után begurult az épületbe az első tehervonat, és egy nap múlva Nagyvásárcsarnokban megkezdődött az élet.
A csarnok első igazgatója Ziegler Nándor volt, aki szigorú szabályokat fektetett le. A házirend például magában foglalta, hogy az árusok csak a csarnok felszereléseit használhatják, egyénileg ácsolt bódékat nem állíthattak fel. Cégtáblákat és hirdetéseket kizárólag a csarnok igazgatóságának engedélyével lehetett elhelyezni. A bérleti díjat a termékek szerint határozták meg, a legtöbbet a halárusoknak kellett fizetniük a hűtőpultok bérlése miatt. A higiéniai előírásoknak megfelelően rengeteg szabállyal kellett megbarátkozniuk a kereskedőknek. Az áruszállítás és az árusítás időrendjét szigorúan korlátozták és tilos volt az áru hangos ajánlgatása, a kiabálás, az énekelés, a fütyülés és a káromkodás. A bevezetett rendszer nem aratott osztatlan sikert az árusok között. A korábbinál sokkal szigorúbb minőségi követelményeknek nem minden termék felelt meg. Sorra jelentek meg a létesítményt bíráló cikkek, illetve a vevők arról panaszkodtak, hogy a csarnok megnyitása óta minden sokkal drágább, ráadásul durvák az eladók, és sokszor becsapják őket. A termékekre vonatkozó előírások betartását állandóan ellenőrizték, és gyakran fordult elő áruelkobzás is. A kezdeti elégedetlenkedés után a kereskedők aztán hamar belátták, hogy a csarnok forgalma hónapról hónapra emelkedik, amely biztosítja megélhetésüket. Az évek folyamán a csarnok belső és külső kiépítettségét tovább fejlesztették, megépült a halcsarnok, illetve megkezdődött a rakpart felőli oldal árkádszerű kibővítése.
Az I. világháború alatt a Nagycsarnokban azonban elszabadult a pokol: az árak a csillagos égbe szöktek, gyakoriak voltak a verekedések és a lopások. A csarnokban a legjelentősebb kár a II. világháború alatt keletkezett. Teljesen romba dőlt a baromficsarnoknak nevezett földszintes épületrész, és súlyosan károsodott a Pipa utcai kereszthajó. A helyreállításnál a pincében tárolt kerámiákat használták fel, de sajnos a renoválás alatt az igényességnél fontosabb volt a gyorsaság. A 60-as években - amikor felépültek az oda nem illő, zárt standok - a csarnok elveszítette régi hangulatát, a vásártérben valóságos bódéváros épült fel. Az épület szerkezete a háborúk alatt teljesen megrongálódott, az életveszélyes csarnokot végül 1991-ben bezárták. A műemlékké nyilvánított csarnok renoválása 1994-ben fejeződött be, és Budapest egyik legrangosabb középületévé vált. 1999-ben pedig elnyerte az építészeti szakma legrangosabb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d'Excellence díját.
Az épület: Tervezője Pecz Samu építész, műegyetemi tanár, akinek tervei alapján készült el 1897-ben, a szomszédos Közgazdasági Egyetemmel együtt. Az impozáns Fővám téri épületen a kor leghíresebb iparosai dolgoztak kivitelezőként: az acélszerkezetet például a Schlick-féle vasöntöde készítette, a színes épületkerámia elemek pedig Zsolnay Vilmos pécsi gyárából valók, és a homlokzatot is Zsolnay-pirogránit ékesíti. A Nagycsarnok a magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legszebb alkotása, melynek bizonyítékául a részletek szolgálnak. A bejárati kőkapuk neoklasszikus stílusjegyeket viselnek. A színes mázas cserepekkel mintásan fedett tetők a történelmi előképekkel összhangban, a századforduló színesség, tartósság és higiénia kívánalmához igazodtak. Ismétlődő geometrikus motívumai többnyire gyöngysorok, vagy törpe konzolok sorolásából állnak, vagy igen egyszerű síkidomokból alkotott sordísszel szakadnak el olykor a historizmus kelléktárától. Ezeket a kerámia betéteket legtöbbször főpárkányként vagy osztópárkányként alkalmazta, így jelölve meg és emelve ki a különféle szinteket. A belső teret két részre osztották, az egyik oldalon a kiskereskedők, a másikon a nagykereskedők kaptak helyet. A hús, a zöldség, a gyümölcs, a tejtermékek és halárusító bódék mögött egy pódiumot építettek, itt folyt az akkoriban megszokott árverezés. Az épületet egy - a többi résztől teljesen elzárt - baromfiudvar zárta. A körbe épített galérián élelmiszert tilos volt árusítani, itt ezért kosarakat, papírárukat és ajándéktárgyakat kínáltak a vásárlóknak, ugyanúgy ahogy ma is láthatjuk.
Mindennapi élet a piacon: A Vásárcsarnokba való kirándulás igazi élménnyel szolgál a kíváncsi látogatók számára. A főbejáraton belépve az utazó hirtelen nem is tudja, merre induljon, hiszen a színes bódék és a kereskedők gusztusosan tálalt portékái egyből magukra vonják a figyelmet. Ha ellenállunk a kezdeti csábításnak és vesszük a fáradságot, hogy bejárjuk az egész épületet, akkor érdemes a pince szintről kezdeni, ahol megkóstolhatjuk a magyar konyhára oly jellemző savanyúságokat, és beszerezhetjük a keleti fűszerek különlegességeit is. A sok kis bódé mellett egy reggeliző, egy ABC és egy vegyi áru diszkont is várja az ide látogatókat. A földszintre felérve belecsöppenünk a csarnok nyüzsgő életébe, ahol a sorok között cikázva nemcsak a friss zöldségekben és gyümölcsökben gyönyörködhetünk, hanem válogathatunk a különféle hús és hentesáru között is. A legjobban akkor járunk, ha ezt egy ropogós sajtos kiflivel a kezünkben tesszük, és közben élvezzük az elénk táruló látványt. De ha csak egy új frizurára vágyunk, akkor sem kell messzire mennünk, látogassunk el a szinten található fodrászatba és bízzuk magunkat a szakértő kezekre. A galériára felvezető lépcsők megmászása után érdemes megállni egy pillanatra, mert visszafordulva, a magasból láthatjuk az épület masszív szerkezetét és az alatta sorakozó pavilonok tömkelegét. Ha beteltek a látvánnyal, felfedezhetik az emelet ezen szintjét. Itt az árusok kínálata többnyire ajándéktárgyakból, bőráruból és borkóstolóból áll. Végül, ha már körbejárták az épületet, és szívesen megpihennének, akkor sétáljanak el a lángossütő, kolbászsütő vagy a halsütő standok előtt, ahol az ínyencek is megtalálják a kedvükre való mennyei csemegét. Tehát, ha van időnk, akkor járjuk be mind a három szintet, miközben igazi házi rétest majszolgatunk, hiszen csak így nyerhetünk bepillantást a helyiek vásárlási és alkudozási szokásaiba. Ha mi magunk nem szeretnénk semmit venni, akkor is megéri körbesétálni, mert elég pár perc, hogy magunkba szívjuk a helyiek ritmusát és megismerkedjünk egy lenyűgöző épülettel.
E-mail:
Fax: 06 1 900 9079
Minden jog fenntartva.